Frissen vágott hazai áru
100% magyar termelőtől
default-logo

“GMO-csirke” Európában is? (II. rész)

Egy korábbi bejegyzésünkben arról írtunk, hogy hazánkra nézve várhatóan milyen hatása lehet egy – 2013 februárjában kezdeményezett – USA és EU közti kereskedelmi partnerségnek (TTIP), amely 2015-ben lép hatályba. Említettük, hogy a TTIP intézményének, mint gazdasági uniónak lényege: a tőke korlátlan és szabad áramlása, a két térség egymás pénzpiacához való korlátlan hozzáférése; a már így is jelentéktelennek mondható vámok és import kvóták teljes megszüntetése, valamint az egymás közötti kereskedelmi termékek és szolgáltatások közti preferenciák eltörlése. Tehát egy olyan törekvésről beszélünk, aminek első hallásra akár még jó hatása is lehet.

Ebben a rövid írásunkban azonban a transzatlanti megállapodásnak egy fontos és aggályos eleméről, a Befektető – Állam Vitarendezési Mechanizmus (Investor-State Dispute Settlement, ISDS) nevű képződményéről lesz szó. Az ISDS egy olyan privát “magánbíróság”, amely lehetővé teszi azt, hogy egy gén-technológai cég, vagy más multinacionális vállalat, jogi lépéseket tegyen egy tagállam ellen abban az esetben, amennyiben pl. egy protekcionista gazdaságpolitika miatt  az adott nagyvállalat várható veszteséget szenvedhet el, pl. a génmódosított kukorica vagy az Egyesült Államokban legális klórozott csirke behozatalának tilalma miatt. Az ISDS ilyen értelemben nem más, mint egyfajta korporációs zsarolás a szabályozók szabályozásával:

Ha a cég úgy látja, hogy egy intézkedés miatt a befektetése nyereségessége sérül, az ügyet egy háromtagú nemzetközi szakértői testület elé viheti. Itt kártérítést követelhetnek az államoktól, a döntés pedig felülírhatja a nemzeti bíróságok ítéleteit és a kormányokat meghátrálásra kényszerítheti. (Napigazdaság.hu)

A felperes magáncég a jogi eljárást az ISDS esetében tehát nem a nemzetközi igazságszolgáltatás keretén belül, hanem a Vitarendezési Mechanizmus által kijelölt magán-döntő-bíróságon folytatja le. A magánbíróság döntése fellebbezhetetlen és semmilyen jogorvoslattal nem lehet élni ellene. (Az ISDS már szerepel többek között a NAFTA-ban, a TAFTA-ban, és benne van az EU-Kanada közötti – már nagyon előrehaladott állapotban lévő – szabadkereskedelmi egyezményben is.)

Ide kapcsolódhat a Befektető – Állam Vitarendezési Mechanizmusnak az az aktuális esete, amelyben a francia Veolia lépett fel jogi úton az egyiptomi minimálbér-emelés ellen. Egyiptom fel kívánta emelni a dolgozói minimálbért, amely a nevezett multinacionális vállalatnak óriási veszteséget jelentett volna. A Veolia kontra Egyiptom per azóta is tart.

A mi szempontunkból aggodalomra adhat okot az egészséges élelmiszerekhez kapcsolódó uniós és hazai irányelvek sérülése. Korábban már írtuk, hogy a TTIP kezdeményezőjének hazájában – az Egyesült Államokban – még ma is engedélyezett például a romlandó csirkehús klórozása és más vegyszerekkel történő fertőtlenítése, és félő, hogy egy Észak-Amerika és EU közötti szabadkereskedelmi megállapodás veszélyeztetné a hazai állapotokat, ami a kifinomult és fogyasztóbarát élelmiszeripart illeti. Azért vannak pozitív hírek is, ugyanis Európa-szerte egymillió állampolgár írta alá azt a petíciót, amelyben arra szólítják fel az Európai Bizottságot, hogy hagyjon fel a Egyesült Államokkal történő megállapodás létrehozásával.

A németek is nemtetszésüket fejezték ki a tervezett megállapodással kapcsolatban. Tavaly augusztusában Hannover északi részén több mint hétezren tiltakoztak az Egyesült Államokkal tervezett gazdasági együttműködés és annak sarkalatos pontjai végett: nevezetesen az Európába vélhetően beáramló klórozott csirke (Das Chlorhünchen) ellen. Mindezek után a német konzervatív kormány nyíltan protekcionista ígéretet tett a német mezőgazdasági szektornak:

Nem lesz importálva Amerikából klórozott csirke- jelentette ki májusban Merkel kancellár, hozzátéve hogyez valami olyasmi, amit már évek óta meggátolok és most is folytatni fogok. Ez nem kérdés.

Röviden összefoglalva: a nagy mennyiségben kiszivárgott információ és az összeurópai elégedetlenség arra enged következtetni, hogy a TTIP és az ISDS közvetlenül vagy közvetve végsősoron a kis és közepes vállalkozókat sújtaná a legerősebben. Az így is súlyos ökológiai lábnyomot maguk után hagyó multinacionális vállalatok és ipari lobbik pedig indokolatlanul nagy hatalmat kapnának a tervezett megállapodás révén a legitim kormányokkal és az adott állam népével szemben. Olyan fogyasztóbarát egyezmények létjogosultsága kérdőjeleződhez meg, mint az élelmiszerek GM-tartalmának ma még kötelező jelölése, a  nyers állapotú, közvetlenül a fogyasztók számára forgalomba hozott húsok – azon belül különösen a baromfik – Európában ma még garantáltan vegyszer- és antibiotikum mentes kezelése és így tovább.

Képzeljünk el egy kereskedelmi szerződést, amely felhatalmazza a multinacionális vállalatokat és befektetőket, hogy külföldi bíróságok előtt kártérítésre pereljék azokat a kormányokat, amelyek politikai vagy közigazgatási rendelkezéseinek következtében csökkent a nyereségükLe Monde Diplomatique, 1998

 

 

  • "Tudom, hogy megfelelő minőséget kapok, megfelelő a tisztaság, a higénikus körülmények olyanok, amilyet én elvárok..." - László Ildikó
  • "Itt mindig friss és mindig kiváló a minősége a húsnak!" - Lutár Patrícia
  • "Itt magyar termékek vannak, baráti hangulat és osztályon felüli minőségű áru..." - Usztics Mátyás
  • "Általában el vagyok kényeztetve..." - Esztergályos Cecília